“A Gamifikáció Dilemmája” címmel közölt postot Erynn Williams a blogjában. Arról ír a cikkében, hogy nem mindig érdemes gamifikálni egy tréning anyagát.

Williams szerint a gamifikáció egy olyan divat most, ami mindenkit arra csábít, hogy tréningjeibe bevigye a játékosítás jellemző elemeit. Ezek a pontok, és eredménytáblák.

Williams elismeri, hogy ezek a játékosításra jellemző elemek “barátságos versengéshez vezetnek és a tanulókat motiváltan tartja, hogy elvégezzék a programot.”.

Williams szerint vannak olyan cégek, akik a gamifikációt pusztán divatossága miatt alkalmazzák, ahelyett, hogy valóban akkor használnák, mikor annak értelme is van.

Példaként mondja, hogy rövid-távú tréningeknél semmi értelme sincs eredménytáblákat használni. Inkább hasznos dolgokat tervezzenek bele, mint letölthető anyagokat, rövid videókat.

Persze Willams is hangsúlyozza, a gamifikáció kiváló módszer arra, hogy az emberek érdeklődését fenntartsuk.

A gamifikált tréning dilemmája tovább fűzve

Egy tréning pontozása önmagában nem igazán gamifikáció. Ez pusztán egy játék elem bevonása. Pontokat kap a feladatok teljesítéséért.

Ha az eredményeket megjelenítjük egy eredménytáblán, az ráadásul két élű fegyver. Vannak, akiket nem motivál, inkább zavar, hogy megjelenik az eredménye. A “Béna vagyok.” érzés kerekedik fel benne. A csoportdinamikától függően a közösség ezt akár ki is gúnyolja.

A gamifikáció elméletének egyik alapja – Bartle után -, hogy a játékos típusokat négy csoportra osztja. A törtető ebből csak az egyik. Sokan tartoznak a felfedező és a társasági típushoz. Az ilyen típusú embereket kevésbé érdekli egy pontozásos, eredménytáblás versengés. Sőt, talán még zavarja is őket a fölösleges lökdösődés a célvonalban.

A gamifikált tréning dilemmája nem abban rejlik, hogy van-e egyáltalán értelme használni adott helyzetben a gamifikációt? Az a véleményem, hogy mindig érdemes használni a gamifikációt. Bármilyen rövid is egy tevékenység. Egy tevékenység hangulatát nagyban meghatározza, hogy az játékos, szabad módon zajlik, vagy kötelezettség-szerűen.

Tehát nem a játékosítás alkalmazása a kérdés, hanem az, hogy hogyan játékosítható? Figyelembe kell venni, mi az elérendő cél, hogyan lehet azt elérni, és milyen a célközönség. Mivel lehet a résztvevőket igazán megfogni adott helyzetben. Ezek alapján lehet leírni a játék történetét és felépíteni a forgatókönyvet, a szabályokat.

A pontozás, az eredménytábla bevitele egy rendszerbe még nem játékosítás. A játék – bármilyen rendszert is tervezünk meg – akkor jön létre, ha élvezetessé válik.

A hivatkozott cikk itt olvasható:
http://blog.skilljar.com/the-gamification-dilemma