A gamifikált családi tojáskeresés nálunk így zajlott: három gyerekemnek három különböző nyomot alakítottam ki, hogy végül közösen érjenek el a nagy nyuszi csomaghoz.

Gyerekeim tisztában vannak vele, hogy a gamifikáció hivatásom. Mivel a 2016-os Adventi naptár is különleges volt, már számítottak rá, hogy a Nyuszi is valamilyen rendhagyó formában érkezik.

Már több cikkben írtam arról, hogy milyenek a hagyományos játékok húsvétkor. Kimondottan hívogatott, hogy még izgalmasabban és játékosabban oldjam meg a húsvéti tojáskeresést, ami nem lehet más, mint egy nyomkereső feladat.

A mai világban persze már rég nem beszélünk a klasszikus értelemben vett tojáskeresésről. A tojás az étkezések miatt már a gyerekek fülén jön ki, a csokiból pedig az előző Húsvétkor és a múlt Mikuláskor annyit kaptak, hogy még mindig azt eszik. Finoman jelezték is, hogy ha lehet, a nyuszi idén ne nagyon hozzon csokit. Gumicukrokból, kekszekből és egyéb nyalánkságokból kellett felkészülnöm…

A gamifikált családi tojáskeresés valójában meglehetősen egyszerű feladatnak tűnt. A játék koncepciója három kitételen alapult:

• minden gyerek önálló nyomvonalon menjen végig,
• az út végén kapjanak egy közös, nagy csomagot,
• a közös csomag megszerzéséhez össze kelljen dolgozniuk.

Az önálló nyomvonalat azért tartottam fontosnak, hogy minden gyereknek meglegyen az egyéni élménye. Egy olyan teljesítmény, ami csak az övé. Ha ugyanazon mennének végig, az egyiket másolná a másik kettő. Nem lenne önálló teljesítmény.

A közös csomag azért fontos, mert az igazságos osztozkodásra nevelem őket. Megfigyeltem, ha teljesen rájuk bízom, hogy valamit osszanak szét, akkor nagyon figyelnek, hogy korrektül intézzék egymás között. Nem utolsó sorban rájuk bízom azt is, ki mit szeret. Osztozkodás során megvan a lehetőségük üzletet kötni, cserélgetni.

A közös csomag megszerzéséhez teljesíteniük kellett a “boss fight”-ot. Ez a végső, nagy harc. Amiben mindhárman részt kell, hogy vegyenek. Ha sikerül nekik, a célba is egyszerre jutnak.

Három gyerek, háromfajta nyomvonal a gamifikált családi tojáskeresésben

A három gyereknek háromfajta kommunikációt igényel, ezért a három nyomvonal kiépítése volt a legmunkásabb része az előkészítésnek.

Először is mindegyiknek volt egy színe. Csak ilyen színű papírokon talált üzeneteket. Egyszerűen post-itekkel oldottam ezt meg.

A kiinduló pont az ebédlő asztal volt. Mindegyik a saját helyén talált egy nyuszit – igen, ez csoki volt! -, a nyuszi nyakában pedig egy üzenetet. Valami ilyesmi: “Kövesd a sárga cetliket!”, alatta pedig az első pontra vezető nyom.

A legnagyobb szöveges rejtvényeket kapott, pl. “Ahol a hagymák ülnek a hidegben.” És valóban, a kamrában a hagymák között volt egy következő nyom!

A középső egy alaprajzot kapott egy úttal és állomásokkal. Ez olyan, mint egy kincskereső térkép.

A legkisebb pedig rajzokat a lakás különböző részeiről, tárgyairól. A mellékelt rajz alapján a konyhában található spriccelő flakont kellett megkeresnie.

Az utolsó állomáson egy kép egy-egy részletét találta mindegyik. Miután ha sikerült a képet összerakniuk, derült ki, hogy merre találják a nagy ajándékot. Ez megint csak rejtvény volt. Már csak ezért is, mert rajztudásom nem engedte meg, hogy igazán felismerhető képet rajzoljak a fürdőszobai szekrényről, ahova a sok nyalánkság került. Emiatt legalább öt percig rohangáltak a lakásban, mindenféle szekrényeket nyitogatva. 🙂

Ebben a gamifikált családi tojáskeresésben mindegyik gyerek megtalálta az izgalmat. És én is: látva az ő izgalmukat. Kívánom Önnek, kedves olvasó, hogy hasonló izgalmas játékkal ajándékozza meg Húsvétkor gyermekét, vagy gyermekeit!