A játék hasznosan elv nem más, minthogy egy létező és lehetőleg ismert játék működését használjuk ki a hasznosság céljából.

A játék hasznosan

Minden játék tevékenységre ösztönzi az embereket. Ez lehet szellemi, vagy fizikai tevékenység. Megmozgatunk, összerakunk, kitalálunk, megoldunk, hozzáteszünk, megválaszolunk. Ezeket a tevékenységeket lehet hasznos dolgokhoz kötni.

Sokszor ez nem más, mint a fókusz áttétele. Olyan, mint a bűvészet. A bűvész rámutat a jobb kezére, hogy mindenki azt nézze. Közben a bal kezében történik a lényeg. Ha a bal kezét néznénk, a mutatvány lelepleződne, az élvezet elmúlna. Abban van a csoda, hogy a jobb kezét nézve elhisszük, tud varázsolni.

Ugyanezt tehetjük, ha a játékosítást nem direkt módon használjuk. Ilyenkor a játékot helyezzük a középpontba. A játékosok számára a fókusz a játékon van. Ők azt az élményt igénylik. Nem is kell hangsúlyozni, milyen hasznos tevékenységet végeznek közben. Úgyis látják.

Mindenki számára ismert példa, mikor a szemetest kosárlabda gyűrűnek tekintjük. A labda pedig a kidobandó szemét. Itt önmagában a kosarazás élménye vonzza a játékosokat. Ha egy játékot indítunk, amiben szeméttel kell kosarazni, meglepően gyorsan el fog fogyni minden kidobandó.
Ha ugyanebben a folyamatban megfordítjuk a fókuszt, ha azt mondjuk, hogy szemetet kell összegyűjteni és pontozzuk mennyit tesznek a szemetesbe, akkor kisebb sikere lesz a játéknak. Ki akar szemetet gyűjteni? De annál többen kosarazni! A siker a fókusz áttételében van.

Másik kedvenc példám a hasznos játékra, a zenélő lépcső. Egy olyan játékot kaptak a lépcsőzők, amit mindenki szeret: zenélhettek. Persze, hogy sokan ezt választották! Nem próbálta senki – direkt módon – rávenni őket, hogy lépcsőzzenek. Pláne arra nem, hogy többször oda-vissza. Mégis ez történt!
Részletek itt találhatók.

Játékgyűjtés

Ahhoz, hogy ilyen játékokat gyorsan fel tudjunk építeni, megfelelő játék tárházzal kell rendelkeznünk. Érdemes minden játékot, amivel találkozunk, arról az oldalról elemezni, milyen tevékenységet végeznek közben a játékosok.

Például van egy labdajáték, amiben meg kell nevezni azt a személyt, akinek a labdát dobjuk. Ez a játék összeköti a verbalitást a labdázással. Ha ezt kihasználjuk, és azt a szabályt hozzuk, hogy mindenki a saját neve helyett egy angolul megnevezett gyümölcs, akkor egyben nyelvtanulásra is használjuk a játékot. A játékosok a labdázásra fognak figyelni. A nyelvi kihívás a játék közben nem kap fókuszt, hanem automatizmussá válik.