Skálázás a zongorán. Ez sok mindenkinek nem éppen a kedvence. Nehéz rávenni egy gyereket, hogy önfeledten skálázgasson. Véletlenül sikerült játékosan skálázásra bírnom a fiam.

A játékosítás nem egy mágikus vagy komplikált tudomány. Játékosítani bárki tud. Ösztönszerűen is. Amikor teherként felmerülő munkafolyamatokat a játék önfeledt szintjére emelünk, nem mást teszünk, mint játékosítunk. Ilyenkor a játékos jóérzéssel veti bele magát a feladatba és jó eséllyel maga fogja megtalálni a megoldást is.

Ez történt nem régen velem is. A fiam nem nagyon akart a skálákkal és ujjrenddel foglalkozni a zongorán. Érthetően. Inkább csak játszogatta a kedvenc dalait. Végül sikerült elérnem nála, hogy érdeklődéssel belevesse magát egy feladatba és magától megtalálja a megoldást.

Ezt a történetet írom most le.

Játékos skálázás

Az előzmény ugyanaz volt, ami vélhetően minden családban megtörténik. Már többször is szóltam fiamnak, hogy gyakorolja ki rendesen a dalokat. Türelemmel, lassan tanulja meg, amit játszik, hogy végre hibátlanul el tudja játszani.

Végül leültem mellé. Kicsit beszéltem neki a hangokról és a skálákat nézegettük. Megkértem, hogy skálázzon. Utána eljátszottam én is ugyanazt a skálát. Elsőre egyáltalán nem volt türelme ahhoz, hogy a különbséget érzékelje. Nem zavarta, hogy az ő játéka bukdácsol. Mellé üt, megakad.

Azt kértem, hogy hunyja be a szemét, figyeljen, és mondja meg, hogy mikor váltok ujjat, vagy tévesztek? Nem tudta megmondani. (Fontos tisztázni! Nem vagyok profi zongorista. Egyszerűen neki nincs még olyan tapasztalt füle.)

Majd én hunytam be a szemem és kértem, hogy skálázzon. Biztosan megmondtam, mikor vált ujjat. Szóltam, amikor elakadt, kiesett a ritmusból. Mivel zavarta, hogy megmondom, ezért erős figyelemmel elkezdett ezen dolgozni. Végül megtalálta azt a sebességet, ami mellett már nem tudtam megmondani, mikor keresztezik egymást az ujjai. Egyenletesen játszotta a skálát fel és vissza.

Ekkor jöttem rá, hogy tudattalanul egy játékkal sikerült a fiamnál elérnem azt, amit már régóta nem tudok szavakkal: lassítsa le annyira a játékát, hogy biztosan végig tudja játszani, amit akar.

Ez jó iskola volt neki is. Megértette, hogy megfelelő sebességet választva hiba nélkül tud játszani. Ez pedig az eredményes gyakorlás egyik alapja.

Mindezt mindenféle okosítás, okoskodás nélkül, egy játékon keresztül sikerült megtanulnia!